Névadónk: Konrád Ignác
Konrád Ignác életrajza
Iskolánk 2001-ben vette fel Konrád Ignác festőművész, falunk híres szülöttének nevét. 1894. január 31-én született Németújfaluban (ma Kétújfalu). Tehetsége már gyerekkorában kiderült. Itthon a faluban kora hajnalban az utcán volt, hogy a misére menő öregeket, mezőre induló aratókat lerajzolja.
1906 – szigetvári polgári iskola – Muszély Ágoston tanítványa. Itt szerzi meg általános műveltségének alapjait.
1909 – Budapesten az Iparművészeti Iskola tanulója.
1910 – A Hortobágyra megy embereket, állatokat rajzolni. Az iskola év eleji kiállításán I. díjat kap / római ösztöndíj nyári tanulmányútra /. Simay Imre tanítványa.
1912 – Az Akadémián Ferenczy Károly tanítványa lesz, aki azonban nem kedveli. Állatkerti pályázatát is elutasítják.
1913 – Szegénység, betegség, hallásának romlása.
1914 – Besorozzák katonának. akadémiai rajzait, festményeit ellopják, eladogatják.
1916 – Hadifogoly Oroszországban. Sokat dolgozik, de munkái itt is elvesznek.
1918 – A hadifogság után kifosztva állt 1 fillér, 1 kép nélkül. Óradíjas állást kap az Iparművészeti Iskolában, de 1 havi fizetéséből csak a lakást tudja kifizetni. Alagon versenylovakat fest.
1927 – Strassburger, majd Kilmer meghívására elõbb Párizsba, késõbb az USA-ban fest versenylovakat.
1935 – Horthy Jenő a hazai patrónusa.
1936 – Alagon műterme lesz. Egy orvos azonban megmérgezi. Egészsége leromlik, teljesen megsüketül. A magyar Kultuszminisztérium pedig egy ilyen művésznek a Zrínyi Albumhoz készített illusztrációterveit visszadobta.
- Iskolánk emeletén, a könyvtár mellet egy emlékszoba berendezésével szeretnénk a tőlünk telhető legméltóbb módon adózni híres névadónk emlékének. Látogatóink értesülhetnek itt Konrád Ignác életéről, munkásságáról, láthatunk néhány dolgot tárgyai közül.
”Mr. John D. Schapirr, a Laurel Race Course elnöke, mely klub a Washington D.C. International 100 ezer dolláros díját alapította, azt írta nekem 1962-ben, hogy gyűjteményében hírneves lófestőktől sok képe van, de az én lóképem, a „WORDEN I ” valamennyit felülmúlja, ezért engem tart a ma élő legnagyobb lófestőnek…”
/ részlet a festő önéletrajzából /
1944 – Ausztriában készít portrékat angol tisztekrõl.
1948 – Párizs – a klóros víztõl ismét mérgezést kap. Egészsége tovább romlik.
1959 – Patrónusa, Strassbuger meghal.
1960-as évek – Legyengült állapota miatt már nem vállal más munkát, mint a Zrínyiászt